Eliana élete soha nem
volt hétköznapinak mondható. Legalábbis már régóta nem. Erőteljes Halhatatlan
Őrzőként, éjszakáit őrült vámpírok levadászásával és meggyilkolásával tölti,
amelyek létezéséről az emberiség nagy részének nincs is tudomása. Ekkor adódik
egy lehetőség, ami eddigi izgalmas életét meglehetősen unalmassá teszi. A
Halhatatlan Őrzők vezetője arra kéri, hogy védelmezzen egy halandó csoportot,
akik útra kelnek a galaxisban, a Lasara bolygóra. Hogyan mondhatna nemet?
Rövid idő elteltével,
Eliana egy lasarai csatahajó fedélzetén száguld az űrben, és nem egy vagy két
idegen faj képviselőjével ismerkedik meg. Hosszú életének egyik legizgalmasabb
kalandja... amikor a hajót váratlanul megtámadják. Az ezt követő káosz és
pusztítás közepette hősiesen segít mindenkinek, akinek csak lehet, amikor egy
robbanás következtében eszméletét veszti. Amikor Eliana magához tér, egyedül
találja magát, az űrben lebegve egy űrruhában, egyetlen hajóval sem a
láthatáron. Egyedül van – vagyis – leszámítva azt a meleg, mély hangot, aki
beszélget vele a sisakjából.
Dagon parancsnok és a
segoniai Ranasura csatahajó legénysége válaszol a lasarai szövetségeseik
vészhívására, és csatlakoznak a Szövetség egész területére kiterjedő hatalmas
kutató-mentőküldetéshez. Hamarosan felveszi a kapcsolatot egy magányos földi
nővel, és teljes sebességgel száguld felé. Valahányszor beszélnek, egyre
nagyobb kötődést érez a lány iránt, és egyre kétségbeesettebbé válik, hogy
elérje, mielőtt elfogy a lány oxigénje. A lány ereje, bátorsága és humorérzéke vonzalmat
ébreszt benne, még inkább, amikor az esélytelenség ellenére is sikerül
személyesen is találkozniuk.
Amint Elianával
nekilátnak az eltűnt barátok megkeresésének, gyorsan kialakul közöttük a
kötelék, ami minden nevetéssel, mosollyal és gyengéd érintéssel elmélyül. De
nem csak ők keresik a földi túlélőket. Amikor Eliana is üldözötté válik, és
ellenségei kezdik sarokba szorítani, akkor ők ketten győzhetnek, vagy
ellenségeik mindent elvisznek?
